Rákóczifalva múltja

Valamikor réges-régen, amikor még nem volt szabályozva a Tisza folyó, jószerével lakatlan volt a terület. A rétnek nevezett rész a Tisza árterülete. A környéken két település létezett, Alsó és Felső Varsány. A Felső Varsány jelenlegi neve Tenyősziget. A másik, Martfű közelében Rákócziújfalu alatti rész, ez volt Alsó Varsány. Ezen a településen volt az átkelés a Tiszán. Itt halt meg Imre herceg, István király fia. Egy vadkan végzett vele. Kápolnát is állítottak emlékére.

Rákóczifalvára visszatérve, a település nyugati részén egy dombvonulat húzódott, kb. észak-dél irányban. Ez a dombvonulat 700-800 m hosszan helyezkedett el, de hozzá lehet sorolni a Szandaszőlőstől, úgynevezett Csolláktól, illetve a Holt-Tisza partjától a különböző magasságú homokdomb vonulatot is. Rákóczifalván az utolsó dombrészt, a mai orvosi rendelő területéről a lakosok elhordták 1886-87-ben.

1962-ben a községben régészek a még meglévő domb tetején és a nyugati részén ásatásokat végeztek és temetkezési sírhelyeket tártak fel. Ők mesélték, hogy ennek a dombnak a keleti részén, annak oldalába üregeket vájtak lakás céljából az ott élők és vadászattal, halászattal foglalkoztak. A domb tetején és a nyugati felén temetkeztek. Az 50-es évek elején - emlékezetem szerint - a domb magassága 10-15 m volt. Ennek a déli részére építették a Rákóczi-vadászkastélyt. Déli oldalon a Tisza határolta. A dombra való feljutást úgy oldották meg, hogy kettévágták a dombot a kastély északi oldalánál. Így az ellenség is nehezebben tudta megközelíteni.

A kastély formájáról nincs információm, csak annyit tudok róla, hogy iskolaként működött. Az 1965-ben hozzám került dokumentumban volt ez leírva, és az akkor kb. 80 éves szomszédasszonyom is beleírta, hogy az ő édesanyja oda járt iskolába. Megjegyezném, amit egyesek állítanak, hogyan nézhetett ki a kastély, illetve annak bontási anyagából mik épülhettek (négytantermes iskola, községháza, templom, óvoda), kissé hamis információnak tartom. A dombtetőre ugyanis nem lehetett akkora épületet létrehozni, amiből ezeket a létesítményeket meg lehetett volna építeni. Annyit bizonyosnak tartok, hogy az építőanyagot felhasználhatták az említett épületek építéséhez. Az iskolai padok, melyekben első iskolai éveim alatt foglaltam helyet, stabilak, de legalább 100 évesek voltak. Ezért gondolom, azok a kastélyból származhattak. A kastélyt állítólag az 1890-es években bontották el. Én korábbra tenném, mivel a király visszavette ezt a területet a Rákócziaktól, és más hűséges embereinek adta oda. Például Gorove családnak és még vagy három uraságnak. A kis könyvben le voltak írva a nevek. Ezeknek az új gazdáknak napszámosokra volt szükségük, ezért Törökszentmiklós, Szajol, Szolnok, Törtel, Tószeg, Kunszentmárton térségéből jöttek ide dolgozni az emberek. A nagybirtokosok megegyeztek, hogy letelepítik az itt dolgozókat és családjukat. Így biztosítva maguknak a munkálatokhoz szükséges munkaerőt.

A kastély lebontása után a dombot is széthordták, sőt még ameddig lehetett ki is mélyítették, hiszen az építkezésekhez kellett a homok és a föld.

Barna Tibor